A gyermektartásdíj 2.

Ismeretes, hogy a szülők nem tudnak mindig megegyezni a gyermektartásdíj összegében, így azt a bíróság minden esetben egyedileg határozza meg a gyermek indokolt szükségletei alapján. Ilyenkor a bíróság konkrét mérlegelést végez, figyelembe véve az egyes szükségleteket, többek között a kötelezettek teljesítőképességét, a család által korábban megszokott életvitelt.

A gyermek szükségletei, amelyeket a bíróság mérlegel, a következők: étkezés, lakhatás, lakásfenntartás, a gyermek napi életviteléhez szükséges háztartási , higiénia fogyasztási cikkek költségei, a megfelelő ruházkodás, a tanulmányainak költségei (tanszerek, osztálypénz, egyéb iskolai felszerelés, tandíj stb). Mint látjuk, mindezek a szükségletek nem csupán a  gyermek fizikai ellátását jelentik, hanem biztosítani próbálja azokat a feltételeket, amelyek a gyermek harmonikus fejlődéséhez hozzátartoznak (iskolán kívüli sport, művészeti tevékenység értékelése is (Kúria Pfv. III.22.045/2016/3.)). Szükséges még megemlíteni, hogy  az információtechnológiai eszközök megvásárlásának, azok használatának költségeit is egyre gyakrabban ezen költségekhez számolja a bíróság. Hozzáteszem, hogy itt is, az eset egyedisége alapján dönt, vagyis figyelembe veszi a gyermek életkorát, körülményeit, alapszükségleteit, tanulmányai típusát, a család korábbi életvitelét stb.

Az előzőekben említett elem a kötelezett teljesítőképessége, vagyis a gyermektartásdíjat fizető szülő jövedelmi és vagyoni viszonyai. Sajnos az is elterjedt a gyakorlatban, hogy a tartásra kötelezett szülő alacsonyabb havi tartásdíjban való marasztalás érdekében jövedelmi viszonyait igyekszik eltitkolni, illetve bevételeiről, vagyonáról a valóságosnál kedvezőtlenebb képet kialakítani.

A Ptk. 4:218. § (4) bekezdése értelmében a tartásdíj összegét gyermekenként általában a kötelezett átlagos jövedelmének tizenöt-huszonöt százalékában kell meghatározni összegszerűen, és az átlagos jövedelem megállapításánál rendszerint a kötelezettnek a kereset megindítását megelőző egy évi összes jövedelmére figyelemmel kell lenni. Természetesen előfordul, hogy a kötelezett a jövedelmének akár a 25% -át is túllépő gyermektartásdíjra köteles, ha az alacsonyabb kötelezetti jövedelemmel szemben valamilyen jelentős ráfordítást igényló szükséglettel találkozunk (pl. a gyermek nagyobb költséggel kezelhető egészségügyi problémája). És fordítva is előfordul: a tartásra kötelezett jövedelmének 15 %-a alatti összegben is megállapítható a tartásdíj, amennyiben pl. a kötelezetti jövedelem olyan magas, hogy annak 15 %-nak megfelelő tartásdíj jelentősen meghaladja a gyermek szükségleteit.

Nemrég jelentek meg olyan tartalmú bírósági határozatok, melyek szerint az a szülő, aki képes magának az átlagnál sokkal magasabb színvonalú, luxus körülményeket teremteni és fenntartani, köteles azt gyermekének is biztosítania. Az is kérdés, hogy ebben az esetben, a tartásdíj teljes összegét a gyermek azonnali, akár extra szükségleteire kell költeni, vagy – ha a havi tartásdíj teljes összege nem kerül felhasználásra vagy az felesleges luxuscikkekre költenék -, azt félre lehet-e tenni későbbre, vagyis lehet-e tartalékolni pl. a felsőfokú, külföldi tanulmányokra, tanulmányutakra.

Luxuskiadásnak számít a magániskolai oktatás igénybevétele, melyet a bírói gyakorlat úgy kezel, hogy ez a kötelezettségvállalás a szülők közös döntése, a másik eset, amikor maga a gondozó szülő döntött úgy, hogy vállalja a finanszírozással járó kötelezettséget. Közös szülői döntés esetén, ha utóbb a tartásdíj fizetésére köteles szülő meggondolja magát, teljesítőképessége esetén a bíróság kötelezi a jelentős mértékű tartásdíj további fizetésére is (BH2016.64.). Azonban ha erre vonatkozóan nincs megállapodás a szülők között, a tartásra kötelezett szülő nem kötelezhető erre a luxuskiadásra, még akkor sem, ha a jövedelme ezt lehetővé teszi. Ahogy fentebb is említettem: az ügy összes körülményeit kell figyelembe vennie a bíróságnak döntése meghozatalakor ha vitatott szükségletekkel állunk szemben, és kiemelendő, hogy a gyermek érdekében álló és az áltagos havi jövedelmi viszonyokhoz képest nem kitűnő vagy irreális indokolt szükségletek körébe tartoznak-e pl. különóra, szakkör, hobbi-, sporttevékenység, szórakozás, de ez lehet akár a zsebpénz is.

A gyermektartásdíj összege felső határának meghatározásánál abban az esetben, ha a kötelezett jövedelme, vagyoni helyzete nem teszi lehetővé a gyermek szükségleteinek maradéktalan kielégítését, a bíróság a döntést szintén mérlegeléssel, a gazdasági, társadalmi, regionális viszonyok és egyéb tényezők figyelembevételével hozza meg. Fontos megjegyezni, hogy ha az alacsony teljesítőképesség, vagyonnélküliség a kötelezett szándékán múlik, vagyis felróható magatartásának következménye, akkor a bíróság által meghatározott tartásdíj összege a gyermek igényeihez jobban igazodik, mint a tartásra kötelezett fél teljesítőképességéhez. Ide tartoznak azok az esetek amikor a tartásra kötelezett szülő nem fogadja el például a lehetőségként felajánlott teljes munkaidős állást, munkavállalásához nem tesz meg mindent, hogy elhelyezkedjen, otthagyja jól fizető munkahelyét, alacsonyabb jövedelmet biztosító munkahelyen helyezkedik el stb.. A bírói gyakorlat szerint elvárható, hogy a kötelezett képzettségének, egészségi állapotának megfelelő jövedelemre tegyen szert és elsődleges, hogy a tartásdíj fizetési kötelezettségének eleget tudjon tenni. A Ptk. 4:205. § (6) határozza meg, hogy a kötelezetten szemben érvényesíthető összes tartási igény a jövedelme felét nem haladhatja meg. Ez a szabály összhangban áll a Vht. 65. § (2) bekezdésének a) pontjában szereplő tiltási korláttal, melynek eredményeképpen a gyermektartás megállapításakor a bíróságnak fel kell tárni és emiatt külön kell értékelnie a kötelezett által nyújtott további tartás összegét.