Álmai lakása, de buktatók, évekig tartó pereskedés nélkül

Szögezzük le, hogy nincs az a lakás, ház, nyaraló, telek stb. amelynek bizonytalan vagy nem teljesen jogbiztos háttere megérné a kockázatot, hogy olyan szerződési konstrukcióba kényszerüljünk bele, melyből szinte nincs menekülési lehetőség, beáll a szerződéskötési kötelezettség, illetve a kikényszerített, az elején problémamentesnek indult szerződéskötés után derülnek ki képtelen dolgok. Hogyan lehet megelőzni? És egyáltalán mitől lehet tartani szerződéskötésnél?

1. Az előre, az ingatlanosnak átadott pénz a legtöbb esetben akkor sem kerül vissza a vevőjelölthöz, ha később ő kihátrál a szerződésből, mivel többnyire az idő előrehaladtával, de még az ingatlanadásvételi szerződés megkötése előtt jut tudomására olyan információ, melynek folyományaként már nem kívánja megkötni a szerződést. A pénz átadása előtt:
   • egyeztessen ügyvédjével,
   • kérjék le a tulajdonlapot és
   • adott esetben a későbbi szerződéskötéskötési kötelezettséget biztosítsák be előszerződés megkötésével.
     Mindez miért jó? Mert egyből kiderül, hogy van-e tulajdonlapon is jelzett teher az ingatlanon, az eladó valóban tulajdonos-e, van-e bárkinek elővásárlási joga stb. Természetesen minden ingatlanra van több érdeklődő, akik mind rögtön és készpénzben fizetnének, de inkább vesszen a színtisztán biztos üzlet, mintsem egy hatalmas, évek óta gyűjtögetett összeget bukjunk el.
2. Az ingatlanközvetítő által a vevőjelöltekkel aláíratott rövid, információhiányban szenvedő papír rendkívül sok buktatót tartalmazhat: mivel a jogi helyzet nem teljesen tisztázott. Ez általában vételi szándéknyilatkozatnak nevezett dokumentum, amely szinte kivétel nélkül valójában egy előszerződés, amely szerződéskötési kötelezettséget keletkeztet, például úgy, hogy később derül ki, hogy haszonélvezeti jog terheli a lakást, az eladó csak egy sokkal későbbi időpontban költözik ki, a lakáshoz tartozó garázsra a társasház többi tagjának törvény szerint járó elővásárlási joga van, és egyik lakó élni is szeretne ezzel, tehát a lakáshoz nem jár kocsibeálló, jogilag tisztázandó helyzetek stb.
3. Gyakran előfordul, hogy a közvetítő vagy maga az eladó ragaszkodik a saját ügyvédjéhez és a leendő vevő ügyvédje pedig nem vehet részt az ügyletben. Ez nonszensz: elvárható, hogy a saját ügyvédünk legalább véleményezze a szerződést. Figyelemfelhívó lehet, ha az eladó/ingatlanközvetítő csak saját ügyvéd eljárását támogatja, hiszen, ha valóban minden rendben van azzal a szerződés konstrukcióval, akkor minek rejtegetni más ügyvédek elől.
4. A szóbeli megállapodás egy ingatlanadásvételi szerződés későbbi megkötésére teljesen haszontalan: mindent írásban és részletesen kell rögzíteni, ezzel megelőzve a félreértéseket.
5. Sajnálatos látni, hogy egy élet munkájával összegyűjtött pénzt vagy annak nagy részét kockáztatja úgy az ügyfél, hogy az ingatlanvásárlási folyamatba belépve a kockázatot a lehető legkevesebbre csökkentése helyett az ügyvédnek 1% körüli megbízási díj kifizetésétől eltekint, és így egy bizonytalan szerződési konstrukcióba kerül. Ha később kiderülnek a problémák, még akkor is van lehetőség ügyvéd segítségével mindezt korrigálni, de rengeteg pénz és ennél még több idő és idegeskedés árán. 
6. Ne felejtsük, az ingatlanközvetítő akármilyen jó a szakmájában, nem ügyvéd, semmilyen kötelezettség nem terheli az eladott ingatlan jogtisztasága miatt, felelősségre nem vonható, az ő érdeke – a vevő kockázatától függetlenül – az ingatlan kiközvetítése. Ezzel nincs gond, ingatlanközvetítőkre szükség van, de jogi ismeretekkel rendelkező, tanácsaiért valódi felelősséggel tartozó, kifejezetten az ügyfél érdekeit képviselő szakemberre, ügyvédre mindenképpen.